|
„Reggeledik odakünn és bennem lassan felkél a Nap.
Kirajzolódik arcod, és szerelmem
lepkéi kirajzanak a fényre,
hol a tollászkodó bánat,
késő madár, az égbehamvasul,
s megőrzi a magányt, mit magának
se mond az ember, csak így, hangtalanul.”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» Vannak emberek, akik úgy halnak meg, hogy sose...
» Magamra hagy a vasárnap délután,
távolságok...
» Szeress annyi embert, ahányat csak tudsz. A...
» Amíg kettesben él az ember, elviselhető a lét. A...
» A másik arc, amely szembe néz velünk,...
» Egyedül! Milyen hideg van, csakugyan! És milyen...
|
