Két harangvirág hintázott a domb oldalában,
s a harangvirág szólt hugának, a harangvirágnak:
megremegek előtted s csupa zavar vagyok.
S a másik szólt: ha nézem, arcom miként ragyog,
a sziklán, mit a víz csöppenkint hullva váj be,
látom, hogy remegek s zavart vagyok, akár te.
Ringatta őket a fuvalom egyre jobban,
beteltek szerelemmel, s kék szívük egybedobbant.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szívem falán Szivem falán a gond sötétlik,
Egy árny a...
» November Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az...
» Neked Ez már nem szerelem többé, nem két ember
kötése,...
» Nyári emlék De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és...
|