|
Köszönöm, hogy hamis voltál,
Mert láncamrul leóldottál.
Eddig gondban, kinban éltem,
Hogy hivem vagy, mig azt véltem,
Fáradt szivem, pihenj már,
Veszteséged semmi kár.
De hitetlen, állhatatlan!
Tovább ne légy alkalmatlan.
Tudva vagyon álnokságad,
Azért nem kell barátságad!
Ne a kosár, vidd veled,
Benne obsit-leveled.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Soha
Szerelemnek kényes virágát
Kezemmel én nem...
» Hűtelenül
Szerettem a virágot.
De választott virágom
Nem...
» Megkövetés
Ha haragszol, megkövetlek;
Békélj meg, szép...
» A néma lomb
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély...
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» A távolból
Repülj, lágy énekem,
Susogló szárnyakon,
El...
|
