|
Sólymod vagyok, a kezeden ülök,
Egy pillantásod, és már repülök.
Bár széttárt szárnyam a felhőkbe száll,
Tehozzád füz egy végtelen fonál.
Láthatatlan s oly finom, hogy örök,
S mig a sugaras távolba török
S fenn lebegek az ég kapuinál,
Kis ujjadhoz van kötve az a szál.
Egy rezzentés... Szükülnek a körök,
Üldözött prédám gyorsan tovaszáll...
szinte zuhanva már hozzád jövök.
Félő, aggó nézéssel köszönök.
Mik várnak rám? Bánat, vagy örömök?
Az én kis úrnőm hogy van, mit csinál?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csak egy...
Csak egy van, aki lelkemet megérti,
Aki...
» S ha ág dobol az üvegen…
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a...
» Holnap is igy
Hogy tévedtem utat-vesztve,
Mégse bánom:
Hátha...
» Veled Örökké...
Veled örökké! Ó mi szép,
Mily édes lesz az...
» Melletted
Rosszat nem mondhatsz rám, amit
meg ne...
» Férfi sorsa
A nő. Igaz. És én sem tagadom,
De ez a sors...
» Ketten ültek...
Ketten ültek a tavaszban,
Csupán ketten,...
» Andor panasza
Kis lány, nagy lány,
Mit ér; ha hamis?
Fölebb...
|
