|
Mint százkezü szél a riadozó
vetéseket -megrohanlak,
vagy a Nap,mikor reggel beleveti magát
karjaiba a meztelen tavaknak.
Megrohanlak,bebugyolállak,
körültáncollak -fényvihar-
hogy akármerre jársz,minden ragyogjon
sugarak érett kalászaival.
Minden virágomba s színembe
begöngyöllek ma,úgy szeretlek,
szemem tűzcsákányt csap beléd
s vad fényben táncolok feletted,
szent fényben: nézz rám: most ragyogsz,
lelkedig hull sugárhatalmam,
s te megőrzöd a belédzuhant Napot,
mint a föld,sötét s nehéz aranyban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeressük egymást
Mosolygva várom azt a perczet,
Midőn láthatlak...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» Aranybogár
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
» Mesét mondok
Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben...
» Fiatal férfi mondja
Ő nagylány volt s csinos - én meg pöttöm...
» Szerelmes fogadás
Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne...
» És mikor újra megcsókoltalak
És mikor újra megcsókoltalak,
szólni se...
» Először egy éve adtál nekem jácintot
Találkozunk, elválunk; a világ: idegen...
» Te: meleg száj...
Te: meleg száj.
Te: meleg szem.
Ha fázom:
Nála...
|
