|
(a Kis Klapanciáriumból. Kárpáti Évának)
mint a kiégő lámpák – lealszanak
bennem egyenként a vágyak
már csak azt keresem a redves falat
hová beforduljak és az ágyat
melyen végigfeküdjek s elengedjem-
átengedjem neki tűnő-magam
hogy loppal átemeljen az Üveghegyen
mely Hegynek tág Üvegbarlangja van
mondják homálya hars népes lakályos
találok hasonszőrű rabtársakat
meg forgalmas is – Tükörország a Város –
ott vágynakvaló új vágy tán akad
hátha lehet ott újra szívembe szednem
mi a sóvárgás nyomán megered:
a lámpák újra felgyulladnak bennem
s lelek létserkentő vágyrügyeket
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mondják, hogy szép
Mondják, hogy szép, és én semmit se mondok,
mond...
» Megbocsátod-é?
Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port...
» Szerelemben a szerelem
Ámor, fehérré s vörössé ne tedd
a gyönyöreimet
...
» Délelőtt
Szeretem ezt a szürke szoknyád.
Vedd fel...
» Leszbosz
Latin tivornyák s hellén vágyak anyja,
Leszbosz,...
» Vágy
Csapongó fecske száll a magasban
Gyors...
» Szörnyen szép
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most...
» Tubarózsák
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám...
» A venyige
Azt álmodtam éjjel, hogy testem
átváltozott:...
» Vállad akasztófáján
Vállad akasztófáján lóg a testem,
szemed...
» Neked, élőnek
Ha hosszan nézem karcsún omló tested,
folyót,...
|
