|
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vizcsepp, hűvösen.
Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.
Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.
Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ó,drága fogság
Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem...
» Brilliáns
Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok...
» Az én szivem
Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul...
» Midőn szerelmünk...
Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak...
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» Csak én
Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem...
» És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom...
» Hódolás
Szem, oh szem,
Mennyei kék szem!
Szőke pompájú...
» A holdhoz
Hő vágyaim csak érted égnek,
Oh csendes éjek...
|
