A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér sapkád az büvölt
És gyilkolt a szemed.
Azt sem tudtad, hogy élek,
Én a botor diák.
Sosem beszéltem véled,
Te misztikus virág.
S eltűntél, mint a szép nyár
Egy őszi éjjelen...
De a páholy az meg van
És mesél csöndesen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem gondolok... Nem gondolok a világon senkire,
Nem kell nekem...
» Vágy Minden atomra fény szitál;
Az égbolt...
» Nagyon csendes szerenád Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked...
» Szerelem és fájdalom... Szerelem és fájdalom beh egyek!
Szerelemnek...
» Leányhoz Kedves leány, ne fuss, ne hagyj!
Hiszen te egy...
|