|
Puszta az éj, árvasága
vízre, hegyre ráterül.
De én, aki elringatlak,
én nem vagyok egyedül!
Az égbolt is olyan árva:
a hold tengerhabba dűl.
De én, aki átkarollak,
én nem vagyok egyedül!
A világ is olyan árva:
tespedt testen bánat ül.
De én, aki megölellek,
én nem vagyok egyedül!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Keresek valakit
Tele vágyakkal zokog a lelkem,
szerető szívre...
» Mint a beteg gyerek
Mint a beteg gyerek, ki lázas, álmos,
felül az...
» Nem is lenne...
Nem is lenne azután szó
Galamb búgásáról,
Rózsa...
» Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem...
» Kis lány dala
Kérdik: miért fedem
Kendőbe szememet,
Mikor...
|
