|
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod; szelíden süt rám és meleg.
Hangodra kölyökként sikoltanak
a záporoktól megdagadt kis csermelyek.
Pillantásodtól nő a fű, kihajt
a száraz ág és tőled piroslik a vér.
Ha meghalsz, meghalok; porainkból
egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A türelem bilincse
Üzenem:
Vedd magadra a türelemnek
Rozsdás...
» Ajándék
Tudom, mi szolgának a jó szó,
fogolynak séta,...
» Szeretlek én, szeretlek téged
Szeretlek én, szeretlek téged,
Kedves kis...
» Szivedet Isten segitse
Szivedet Isten belátáshoz
Százszor segítse:
Egy...
|
