|
Az ajkaid közt rejtőznék el,
De a szemeid reám nyílnak:
Meglátnak az én cimboráim,
Nagyon holdas most minden éjjel.
Lédám, meddig tart a bujósdi,
Ez az ős, húnyó, csalfa játék?
Tudom, hogy a nyomomban vannak
S nem szabad nyögni, sírni, szólni.
Szomorú, zöld, nagy szemeidben
Dőzsölnek az én cimboráim,
Kikukucskálnak, leskelődnek
A Mámor, a Halál s az Isten.
Ha akarják, szivemre szállnak,
Csókolj, Lédám, semmivé csókolj,
Hogy hiába jöttenek légyen,
Ha ajkaid közt megtalálnak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Könyörgő májusi levél
Szívem ütném rá pirosan e virágos,
Alkonyi...
» Két asszony
A tenyered forró, Meám,
fölforr a könnyem, ha...
» Városba érés
Elbúj a' nap, mindjárt fénnyével áldozik;...
» Rádgondolva
Nyitott ajtajú börtönben járok
Elmenni hozzád...
» A levél
Hétfő. – Ez a nap elveszett:
Nem kaptam...
» Menj és ne érints...
Menj és ne érints, kérve kérlek,
És meg ne...
» Valami nagy...
Valami nagy, mély szerelem hiányzik,
Valami...
» Bűvölő
Tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán...
» Messze tőlök
Nehéz, villámos fellegek
Úsznak felém,
Szülőföl...
|
