|
Ismeretlen, próbállak szeretni.
Hasonlók, akik itt megelőztek,
hajszolták a kedvem megkeresni
ember-leány alakját az őznek.
Ilyeneket találok ki rólad:
ezer évvel tovább vagy, mögöttem -
itt is jártál, ismerted a holdat,
de most - éppen most - hiába jöttem.
Hol lehetsz? Ha te már látsz is engem,
ne hagyj itt, mint hallgatag virágok.
Újra kérlek, nyílj ki közelemben
s szólalj meg, ha közeledben járok.
Nem veszíthet értem így az ember!
Néhány ezer éhen alvó hajlam
kelne ki egyetlen szerelemmel,
amilyet én oly nagyon akartam.
Csak remélem türelmetlenkedve,
hogy te már a nyomom megtaláltad,
s csillag-hosszan élsz, hogy életedbe
én is mindenképpen eltaláljak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem félek én a városi uraktól...
Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» A sonetto
Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút...
» A szerelem és koponya
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e...
» Minek szaladtok el...
Minek szaladtok el, ti szépek?
Te pillanat, te...
» Vigasz
Be szép,
ha tiszta szavakon keresztül
feléd a...
» Evianne
Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó...
» Milyen régen
Milyen régen meghaltál már
Reményimnek,...
» Don Juan
Kisértő árny, valóban árnyék,
Mit bűnöm...
» Formáltál engem örömödre
Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
» Aki sok szépet
Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz...
» Boros keserűség
Öblös mellel szeptemberbe
Vad dalokra...
|
