|
De kár, hogy most megy el!
Mikor a dunaparti fák
Budáról átfehérlenek,
A gesztenyék s a lila orgonák
Lombján május aranycsókja remeg.
S kiket elüzött a bús, hosszu tél,
A sötét órák dermedt hidege,
Szivembe zengőn ujra visszatér
A vágyak zajgó fecskeserege.
Hozzák magukkal dél egész tüzét,
A teremtő, a lángoló napot,
Csak sejtett tájak balzsamos izét,
Forrongó szin és fényáradatot.
Az ifjuságot... És Magát!... Magát...!
Tavasz csodáját, uj életemet,
Ki messzi partról int fehéren át,
S az álmok halk virágával befed.
De kár, hogy most megy el!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egyszer téged is megrajzoltak már
Ami rajz, minden felsejlik a hóviharokban.
Kontú...
» Október, délután
Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta...
» Ha elmész
Ha elmész, ne mondd azt, hogy ,,Elmegyek.",
még...
» Valakinek, aki erre járt
Elmúlt dolgokra emlékeztetsz,
melyeknek titka...
» Csillagod föl nem kél
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán...
» Érzelem
Kék éjeken megyek majd, vad-csapásokon,
szálkás...
» Az első szerelem
Szívem zsenge szerelmeit
El nem törli tehát a...
» Lenge szál volt...
Lenge szál volt hit- 's reményem
Az ábrándok...
» Csak ez
A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt...
» Tudom..
Tudom, hogy fog még írni!...
Majd, ha a tavasz...
» Jó volna most is kívül állni
Jó volna most is kívül állni
de ezt is meg...
|
