|
Hinnéd ki arcom ismered,
hogy úgy öregszem?
Hogy fáradok s a hegyre fel
már nem törekszem?
Hinnéd ki arcom ismered,
hogy hamu se már a meleg?
Most már csak mindég úgy legyen:
Veled maradjak,
ahogy az őszi hegy és rajta ház
együtt maradnak.
Kihagy a mell, üljek Eléd,
most már az út öregje lép.
Öregre ült szék. Annyi volt,
ki ült rajtam. Megyek szét,
Milyen öregség!
Ó milyen nagyon komor öregség!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Őszi hangulat
Szívem, ha majd a vándor-útra lépve
utánad...
» Évfordulón
Egymást űzi bennem édes
És fájó emlékezet!
Elha...
» Mint kisgyermek
Mint kisgyermek egy nagy pohár tejet,
úgy iszom...
» Maradj velem
Dobol az eső Hogy esik
Maradj velem még...
» Ültünk együtt
Ültünk együtt a kertben csendesen,
s egymásra...
» Epilóg
Letelt a hét év. Véget ére
A bús hollandinak...
» Csak téged
Úgy mondom néked, mint egy leckét,
mert...
» Feleségek felesége
Feleségek felesége,
Lelkemadta kicsikéje!
Jer...
|
