|
Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg kedvem változik,
Minden vígasztalás távozik,
S komor gondolatim háborogva dúlnak:
Ó Fánni! szép szemed egy tekintetére
Új nap jő legottan elmémnek egére.
Elűzvén a búnak setét fellegét,
Meghozza vígságim nyájas seregét;
S egy mosolyodásod esdeklésemre,
Isteni csendességet önt lelkemre.
Mint mikor Boreas hatalmas társai
A tengert megháborítják,
Fenekéből felfordítják,
S egeket csapdosnak dagályos habjai:
Venus Gráciákkal a parton múlatván.
S magát történetből nékik megmutatván.
Éol nemzetsége hirtelen eltünik;
Egy mosolygására szél, tenger megszünik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nyár
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák....
» Kedves
Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
ála...
» Az esthajnal szerelme
Őszikék dajkálta
ringó dalbölcsőben:
így...
» Vágyak
Úgy-e, most jól áll a hajam megint!
És úgy-e,...
» Koncert
Szemem lehúnyva hallgatom
És föligézem...
» Hervadt rózsák
Nekem e hervadt rózsák
Nem gyászról,...
» Dal
A vágyaim: smaragd s rubinkupék,
Kín-sineken...
» Most még feledj el...
Most még feledj el! most a kikelet,
A te...
» Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten...
|
