|
Elmúlt évezredeknek és az
Utánam jövendőknek határán állok,
S ifjúságom perzselő csókjával
Megcsókolom Kineret örökkévalóságod.
Én csupa láng voltam, te aki voltál.
Arcod hűvös volt, gondtalan.
Rugalmas, lágy bársonytested
Elnyúlt a hegység karjaiban.
Én most elmegyek. Visszajövek-e -
S mikor azt nem tudom.
De az örökkévalóság csókja
Égni fog az ajkamon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lemondás
Vedd a gyűrüt, ifju vedd,
S véle vissza...
» A haldokló
Kedves lányka! ha sírhelyemet meglátni...
» Szakits, feledj!
Ha van lelked a szakításhoz,
Ha van erőd a...
» Pillanatfelvételek az életből
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A...
» Fogantatás
Csituljon el egy pillanatra
Az életóceán...
» Elválás
Én ellened nagyot hibáztam:
Nem tudtam, szíved...
|
