|
Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom.
Bennem a szomorúság tengere sírva árad
S ha visszafut, otthagyja fanyar, bús ajkaimon
Maró emlékezetét keserű iszapjának.
Kezed hiába csúszik alélt keblemen tova,
Amit keres, barátnőm, marcangolt hely, üres rég,
Széttépte azt az asszony vad karma, éhes foga,
Óh, ne keresd a szívem, az állatok megették.
Palota volt a szívem s a tömeg befertőzte,
Most benne orgiáznak, gyilkolnak, civódnak ott.
Meztelen kebled körül parfüm szálldos felhőzve.
Lelkek kemény korbácsa, óh Szépség. Te akarod.
Lobbantsd fel ünneppiros lángjával tűzszemednek
A rongyokat, amiket a rablók itt feledtek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ajándék
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundá...
» Sohasem
Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt...
» Nem szerethet mindenki
Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged...
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
» Gyöngyök perdülnek szét
Gyöngyök perdülnek szét. Jaj, odalett a...
» Hozzá
Asszony! rám ha veted bűbájos nagy szemed -...
» Most még feledj el...
Most még feledj el! most a kikelet,
A te...
» Ősz
Ősz, hervadás, ború. — A szürke égen
Szomorú...
|
