|
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Falánk szátokkal hogy bánni nem tudtam,
Nem leszek most már továbbat az útban:
Vizek vannak, ússzatok vizeken.
Nehéz halfogás volt ez a pár év itt,
Mert minden asszony
Egy szalasztott leányságnyit vénit
Önmagán és kiszemelt férfián.
Hajh: női csukák, ússzatok, faljatok.
Nekem már mindegy, elbocsátalak,
Te utolsó is, legkisebb szivemnek,
Képzelt arany-hal, kis senki leány.
Várnak a hozzád-méltó halak
S falánk szádon talán megpihennek
Más áldozatok.
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Emlékül
Ha létem elhervasztja a halál,
Emlékezzél reá,...
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» Fogantatás
Csituljon el egy pillanatra
Az életóceán...
» Elválás
Én ellened nagyot hibáztam:
Nem tudtam, szíved...
» Jaj de búsan harangoznak...
Jaj de búsan harangoznak Tarjánba -
Elhervadt a...
» Búcsú-vétel
Hát kell-e kőltöződnöm
Tőled, szemem...
» Köd szürkül...
Köd szürkül a tegnapi rózsa helyén,
Eltünnek a...
» Találkozás
Se neked, se nekem,
már jól tudjuk, nekünk...
» Szerettelek...
Szerettelek téged
S szerelmem jutalma
Lett a...
|
