|
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van teli,
Mikor tüzét a nyári napfény
E kis rózsába perzseli.
Szívem fölé kitűzök egyet,
Ah, nem a nyár hajtása ő!
De szivemé, amely ilyenkor
Rakott, mosolygó rózsatő.
És elfelejtem, hogy e rózsa
Egy rég besüppedt sirt jelöl,
Halott szív álmodik alatta
Egy új feltámadás felül.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tűnődés
Kíváncsi játék és szeszély
a szerelem...
» Két boldog ember
Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása...
» Szerelem és barátság
A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az...
» Ezüstnyelű aranykalapács
Először csak a páholyodban,
a páholyodban...
» Kit egy szép leány nevével szerzett
Siralmas nékem idegen földen
Már...
» Illatlavinák alatt
Augusztus. Alkonyat. Körül
Ájultan piheg a...
|
