z a tűzcsók, a mit egykor
Hév tavaszban kaptam tőled, -
Az a tűzcsók még mostan is
Égeti az agyvelőmet.
Emlékemben úgy lobog fel,
Mint egy örökfényű fáklya,
S bevilágít a rég eltűnt
Odaveszett mennyországba.
Endrődi Sándor aláírása
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sóhajtás és vallástétel Láttál-e oly jeget, melyben meleg legyen?
S...
» Beteg vagyok egyetlenegy szótul... Beteg vagyok egyetlenegy szótul,
Fáj a szivem,...
» Éloa! Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
» Mondd, Kedvesem, milyen a tenger? Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E...
|