|
Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten komor híre buzog, szádból pedig
csak lehellete egy kitáruló, szelíd
égi csűrnek, egy learatható világnak.
Tiszta kristály, vagy sötét rombolás vagy?
Nem, nem tudom… A teljes gyönyört elfedi
kozmikus kapzsisága s a csillagközi
szívdobogás, mely szerelemből árad.
Nem tudom, a halál, vagy az élet vagy-e?
Rózsát érintek-e benned, vagy csillagot,
Istent, vagy téged hívlak-e, ha jajdulok?
Mint vízben káka, nád, vagy föld süket köve,
csak azt tudom: tágas, szép délután ragyog,
csak azt, hogy férfi vagyok, s szívedhez futok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vágy
Minden atomra fény szitál;
Az égbolt...
» Minek tépted össze az én hű szivemet!...
Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek...
» Tavasz, korodnak...
Tavasz, korodnak ifjú hajnala,
Feslő kis rózsa...
» Még
Egy nap többé a dal se szárnyal
Új perc áll a...
» Lennék én folyóvíz...
Lennék én folyóvíz,
Hegyi folyam árja,
Ki...
» Szerelmes kiszólás
Kegyetlen bánat marja meg szivét,
Mosolygó,...
» A virágnak megtiltani nem lehet...
A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne...
» A te szemed...
A te szemed, a te szíved
Aranyos nap, rózsa...
|
