|
Nékem a sors szerelmet adjon,
Szívemen égjen el az asszony,
Ha megcsapja a láng fuvalma,
Csókomtól váljék hervatagra.
Gyönyörben, kínban rámboruljon,
Piros hajnalból éjbe hulljon,
De lelkéből ezerszer áldja,
Kiért ily gyors a hervadása.
Keservet vélem elviseljen,
Szédüljön sötét sziklaszirten,
S ha életét e kéz megtörte,
Szeressen akkor is örökre!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A' Csere
A' csintalan leányok
Szünetlenűl perelnek
Rám,...
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
» Májusi rózsa
Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája...
» Ha jönnél...
Ha hirtelen jönnél velem szemben
Nevető...
» (Szűz arcád...)
Szűz arcád kecseit forró ifjúi viránynak
Kellemi...
» Haladt...
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor...
|
