|
Ő mást szeret, mást én is, s lángolással
Mind ő, mind én. De Ámor ránk mosolyga,
S a két szerelmest összefűzte egymással.
Jött, ment, meg jött; elsárgúla, elpirúla. -
Merjek, ne merjek? kérdezém magamtól,
S ajak, kebel, szív együvé szorúla.
Én Anikóért, ég ő Bandijáért.
Küzdünk; de oh, ki küzdjön Ámor ellen?
S bukdosgatunk, s ki tudja mint s miért?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Április
Már semmi kétség: közeleg,
Sőt itt is van a...
» Büntetés
Tudod, mint büntetnélek,
Ha lennél hűtelen?
Úgy...
» Csókos redők
Májusvégi csóktól égő,
lázadozó homlokomon
szap...
» ...nak
Lermontov
Lelkemben nincs többé alázat,
nem...
» Dudorászó, régi nóta
Honnan indulsz és mikor jössz el?
Csak tudnám,...
|
