|
John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha hajad koromsötét
volt s a homlokod sima. Ráncos ma
homlokod, John, hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre, John Anderson,
szivem.
John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek, volt víg
napunk elég, John, szép emlék két
öregnek. Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen, s lent együtt
pihenünk majd, John Anderson, szivem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rózsák a rácson
Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap...
» Félelem
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs rá mozdulat.
A...
» Kínai szerelem
Ó, asszonyom, nem önt szeretem én,
de még a...
» Haladt...
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor...
» Ma
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az...
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
|
