És most pedig hazamegyünk, szerelmem,
a házba, hol az indás szulák kúszik magosba:
de mielőtt belépsz, lonc-lábával belépett
hálószobádba már előbb a meztelen nyár.
Bolyongó csókjaink bejárták a világot:
Arméniát, e földből kiásott sűrü mézet,
Ceylont, e zöld galambot, s a Jang-cet, mely oly ősi
türelemmel cserélget napokat s éjszakákat.
S most, kedvesem, a tengeren keresztül
megtértünk, mint két vak madár a falhoz,
a távoli tavasz készkére vissza,
mert pihenéstelen nem szállhat a szerelem sem,
éltünk a falhoz, a tenger kövéhez
s a csókunk mindig visszatér e tájhoz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bukdácsolva … Bukdácsolva is
hálás vagyok,
hogy felé
lejt...
» Imádság Imádkozom: Vegyétek őt körül
Rajongva, tiszta...
» Hajnali hársak Arra ébredtem fel, hogy szeretlek.
Tudom, nincs...
» Holnap is igy Hogy tévedtem utat-vesztve,
Mégse bánom:
Hátha...
» Kinek már álma sincs Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
» A sok ábrándból... A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál...
» Csak egy... Csak egy van, aki lelkemet megérti,
Aki...
» Tiszta szerelem Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos...
|