|
Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az unalom,
Sok-biroknak e dühös láza,
Száz iramú, vad utamon.
Szeretők és cimborák hulltak,
Vesztek mellőlem sorba ki,
De nem tudtak eloltani
Száz életet oltó fuvalmak.
Lendületek és szünetek,
Tivornyák, villámlások, lármák
Vakok voltak és süketek.
Nem volt soha oda-adásom,
Valaki féltően fogott:
Nem indultál, nem jöhettél még
S valójában nem lobogott
Életem még a poklokban sem
És eltemettek százszor is
És száz életből vígan tör ki
Egy teljes élet, mámor is.
Ujságos ízével a vágynak
Pirulón és reszketegen
Hajtom megérkezett, megérett,
Drága öledbe a fejem.
És mégis megvártalak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes vers
Válts útat: arra jöjj, amerre én!
Bozótos...
» Bennem élsz
Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag...
» Gina emléke
Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké...
» Jó érezni
Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és...
» A legkedvesebbnek
Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye...
» Szép szerelmem
Szép szerelmem, minden ábra,
forma, szín az ég...
» Szerelmes vers
Hogy tartsam lelkemet, hogy lelkedet
ne...
» Akkor sincsen vége
Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag...
» Ágról ágra…
Ágról ágra száll a’ méhe,
Mindenütt mézet...
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
» Férfi sorsa
A nő. Igaz. És én sem tagadom,
De ez a sors...
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
|
