|
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak ujj meg ujj
és kar meg kar, majd ajk meg ajk:
több kellett válaszul.
Földmély-lakó kis állatokként,
ha fény gyúl hirtelen,
hogy búna minden porcikánk
éjedbe, szerelem!
De kint és fönt maradunk egyre
s valami egyre hív.
Testünkben csillag-messzeségben
izzik a szív és a szív.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Aki magának él
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és...
» Más kell
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» Don Juan
Kisértő árny, valóban árnyék,
Mit bűnöm...
» Álom
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan...
» Üdvösség
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt...
» Nem szeretem, nem gyülölöm...
Nem szeretem, nem gyülölöm,
Nem keresem, nem...
|
