Az asszony víg, dalos volt, - kacaja,
Mint hajnalidőn gerlice szava,
Felhangzott szüntelen.
A férfi nézte és ámulva szólt:
- Lám! Azelőtt ilyen szép sose volt, -
Én így nem ismerem!
Továbbment. S hogy talált egy szőke lányra,
Leült mellé és súgva magyarázta,
Hogy "mi a szerelem?"
Mikor füléhez hajlott mosolyogva,
Az asszony ránézett, féltőn, titokba:
- Igy sose bánt velem!
Nemrég, - szerelmük végső idejébe, -
Hogy együtt ültek, csendben, tépelődve
Magányos estvelen, - - -
Egyik se tudta még, hogy mi a gyásza, -
Akartak még, - s már nem tudtak egymásra
Rámosolyogni sem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fakadó szerelem Szeretnék nem szeretni,
S ah mégis lángolok,
Ka...
» Féltés A bezárt Danaét érctorony és acél-
Závárok s...
» Rólad beszélek mindig A teremtés sötét barázdái fájnak
énbennem s Te...
» Várok rád Várok rád tereken, utcán,
a megbeszélt...
» A szemed Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S...
» Az esküvő Szerelmes Esküszöm tenéked, Laura!
esküszöm, hogy nem...
» Felcserélt szenvedélyek Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a...
» Nézz utánam! Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz...
» Sirhatnék Sírhatnék... Élted késő alkonyatán
Gonoszul...
|