|
Mért növesztettél kővirágot
a szívedben szomorúságot,
mikor az idei tavasz
már gyönyörünktől sugaras!?
Mikor már virradat előtt
magasztalják a fölkelőt
- hisz érzik, közeleg a Nap -
csörgő, csevegő madarak,
és dalosak is, eldalolva
minden víg éneküket sorra,
nekünk is azt, hogy van remény,
hogy többé nem hagylak el én,
hogy hajnalunkra jön az alkony,
s átölellek, egyetlen asszony. . .
S úton-útfélen nárciszok,
kék jácintok is, bódítók
és cirmos-kelyhű tulipánok
dicsérik e szédült világot. . .
Ó, hát ne növessz kővirágot,
ne szívedben szomorúságot!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A' hideg vérű Leányka
Jó Leányka! szépen nyílnak
szép ortzádon a'...
» Kérdezd: szeretlek-e?
Kérdezd: szeretlek-e? s megmondom én,...
» Mély tengernek mélységében...
Mély tengernek mélységében
Terem a drága gyöngy...
» Mindig velem
Én emlékszem, már játszottunk együtt mi
Nagyon...
» A szökevény szerelem
Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e...
» Utazási vágy
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha...
» Rosszaság óráján
Be sok virágot hozott ez a nyár!
Be illetetlen...
» Tavasz, korodnak...
Tavasz, korodnak ifjú hajnala,
Feslő kis rózsa...
» Ezután már egy más időben
Ezután már bárhova megyek,
bármi történik,...
|
