Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében gyors villámok rejlenek,
És te, lányka, reá mosolyognál:
A legszebb verőfény születne meg.
Hogyha lelkem borult éjjel volna,
S te pillanatod bele hajtanád:
Csillagsugárral derítenéd föl
E börtönsötétségü éjszakát.
Hogyha lelkem ölő angyal volna,
S meglátná, lányka, kedves arcodot:
Földig hajtaná fejét előtted,
S csókkal halmozná bibor lábadot.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mi a szerelem? Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
...
» Könnye csillog... Könnye csillog, arca nedves,
És borongva...
» Pórleány Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv...
» "Dunári valczer" Húsz éves voltam. Oh de szép idő az!
Húsz éves...
» Keserű kín Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a...
» Szép vagy... Szép vagy, midőn elgondolkozva állsz,
S mint a...
|