Aranycselló mély húrjain zenélt a végtelen...

Szerző: Dsida Jenő

„Aranycselló mély húrjain zenélt
a végtelen magány. Akkor megálltam
kinyújtott karral, mint világtalan
kéregető s utánad tapogattam.
Milyen voltál és milyen volt a hangod?
hogyan néztél rám és hogyan szerettél?
- jaj, elfeledtem.”

Küldd el ezt az idézetet szerelmednek!

További idézetek honlapunkról:

» Szerelem nélkül az élet nem több, mint...
» Néha csak egyvalaki hiányzik, mégis az egész...
» Mindnyájunknak megvan a magunk párja a szerelmi...
» Az embereknek szüksége van arra, hogy kibeszélje...
» Ha csupa szenvedés és csalódás és magány az ára,...
» Nem akarom magam úgy érezni, mint egy eltévedt...

Amennyiben még nem tetted meg, most feliratkozhatsz heti hírlevelünkre, melyben elküldjük e-mail címedre, milyen új képeslapok, versek, idézetek, sms-ek kerültek a szerelmeslevel.hu weboldalra a héten.

Feliratkozás a hírlevélre!