Bár csak képes lett volna határozott ultimátumot...

„Bár csak képes lett volna határozott ultimátumot adni neki. Ő vagy én! De mint mindig, most is józanul reagált. (...) Eltűrte a viszonyukat, mint valami ideiglenes árat azért, hogy ne veszítse el, abban a reményben, hogy majd észhez tér. Kínjait megkétszerezte a tudat, hogy mindez semmiért volt.”