|
„Én szép szeretőmet patak partra vitted,
Engem irégyelvén, lábárúl le-vetted,
Jókora répáját levesedbe tetted,
S rám haragszol, ki ezt ellenem vétetted.
Nékem kéne sírnom, hát te se bánkodgyál,
Hogy vele két-fejű tzímer állat vóltál,
Szívességed mián eggy kis vért áldoztál,
Azt hiszem meg-érte, igen szórakoztál.”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» A feleség fénylő rendjelcsillag a diplomatafrakko...
» Tanuld meg legalább, tanuld meg végre, ki...
» Mindent akartunk s nem maradt
Faló csókjainkból...
» A férfi gyakran megunja a szerelmet. A nő mindig...
» A szerelem nem örökmécses, ritkán izzik örökké.
» Nem az fáj, hogy elfeledtél;
Nem az fáj, hogy...
» Hány gyönyörű nő tűnik fel, hogy megkíséreljük...
» Ő volt észak, dél, kelet és nyugat,
A dolgos...
|
