A mennyeket fekete felhők fedték be, nincs...

„A mennyeket fekete felhők fedték be, nincs pihenés számomra, nincs levegő, se gondolat, se remény. Szerelmem, egyfajta félelem az, erős, ahogy vérzik a szívem, tönkreteszi húsomat. Élni, mit higgyek, szerelmem... Hogyan kell szembenézni egy új nappal. Megöltem, meggyilkoltam az elmém, a szívem megállt hinni benne többé, nem érzem testemen hosszan a kezeid, a fényességed. Én lemostam, letöröltem a világot, lelki bánatom érted van, szerelmem. Erő, nincs több erőm, hogy elárulja nekem, csak hit van, a hit a te érzelmeidben, nem a húsban, de az én szívemben, én sírok, sírok érted, szerelmem, nem óceán, több mint óceán az én könnyeim érted.”