|
„Mindenütt téged látlak; a napsugár megrabolta szemed sugarát; benne képed visszfényét látom; a szellő elrabolta leheleted; játszva enyelgőn lágy fürtjeiddel; a virág, a szende ibolya márvány kebled illatát lopta meg. És midőn minden téged idéz fel emlékemben; lehet-e reád nem gondolnom? Lehet-e kiűzni azon szívből az érzelmeket; amely téged úgy szeret?”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» Mivel szükségem volt rá, hogy szeressek és...
» Te őrültségnek hívod, én szerelemnek.
|
