|
Főoldal » Szerelmes versek » Magány » Magamhoz vonnék néha valakit
...
Magamhoz vonnék néha valakit
Közel, közel,
Közel...
Szerző: Reményik Sándor
|
„Magamhoz vonnék néha valakit
Közel, közel,
Közel hozzám a félelmes magányba.
De szegett szárnyként visszahull a két kar,
És visszahull a nagy ölelés vágya,
A kitárt karok félszeg ritmusát
Nem a szív dirigálja.”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» A magány az elmének az, ami a diéta a testnek.
» Minek mímelni egybetartozásunk?
Magánzárkás az...
» A boldogság emléke már nem boldogság, de a...
» Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba...
» A magány az nem az, ami körülvesz, hanem az, ami...
» Semmi sem tesz minket annyira magányossá, mint a...
|
|
Amennyiben még nem tetted meg, most feliratkozhatsz heti hírlevelünkre,
melyben elküldjük e-mail címedre, milyen új képeslapok, versek, idézetek, sms-ek kerültek a szerelmeslevel.hu weboldalra a héten.
|
Feliratkozás a hírlevélre!
|
|
