|
„Boldogok voltak mind a ketten. Ebben a percben talált egymásra először a lelkük, levetve magáról minden földi árnyékot. Szemben álltak egymással, mint két kóválygó fénytábla, ugyanabban a síkban, ugyanazon szög alatt vetítve sugaraikat. S egyformán ragyogtak, egyiknek sem kellett szeme elé tennie a kezét, a kibírhatatlan fényesség miatt. Egymást ragyogták.”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» Midőn ajkak csókban egybeforrnak,
Égő szívek...
» Ha két ember, aki idegen volt - mint mindnyájan...
|
