| S akkor, ha majd fájdalmak súlya nyom,
fele bánatod én veszem magamra,
és bűneid felét is vállalom. | Meddig vergődni még, az irgalmas sötétben
elrejtve, hogy pirít a bosszúság s a szégyen;
ígérő... | Liliomszál, liliomszál,
Idegenhez mért hajoltál?
Mért öleli karcsú szárad,
Mért felejted a... | Azt tudod, hogy mennyi mindent ki tudok állani. A gyomrom éhséget, az idegeim rettegést, a bőröm... | Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| A szerelmet sosem találja meg az ember.
De aki a szerelmet keresi, annak minden egyéb megadatik. | A szerelemnek még bolondsága is nagyobb bölcsesség,
mint a filozófusok minden tudománya. | | Szerelemmel múlik az idő, idővel múlik a szerelem. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Sose mondd azt: "Szeress engem!" Mit érsz vele? Isten is hiába mondta... | Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Eddig sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most... | A magány társakat keres, és nem kérdezi, ki a társ. Aki ezt nem tudja, az soha nem volt magányos,... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| A hű szerelem nem beszél, azt tett dicsőíti és nem szavak. | Az emlékezés a féltékeny ember kínzó ördöge. | Az emlékezés gyötri meg leginkább a féltékenyeket. | Ha valaki az igazságot tekinti, megházasodni rossz, de szükséges rossz. | A férfiak olyanok, mint a rágógumi. Ha egy darabig már rágtad őket, elveszítik az ízüket. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| Nincs nagyobb boldogság, mintha szeretnek bennünket. | Köszönöm, hogy te vagy.
Az órát köszönöm,
Amelyben fényül nyert e
Világtalan világ,
Köszönöm,... | A világon mindennél jobban szerettem őt. Csak éppen nem fogtam föl, milyen drága kincs is a... | Ha két ember összetartozik, végül egymásra találnak, ha minden összeesküszik is ellenük. | Kihűl az illat, kihuny a lámpa, elhagy a vágy, könnyű szomorúsággal vegyül a maradék mámor. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
