| Könnyim csorognak - majd kiapadnak:
Vágyak magukkal messzebb ragadnak -
Majd kiapadnak!
Búsan... | mert pihenéstelen nem szállhat a szerelem sem,
éltünk a falhoz, a tenger kövéhez
s a csókunk... | Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az ősz halott
E földön többé sose látlak
Ó idő szaga... | Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz. Fogva tartalak.
Rab vagy. S megalvadt... | Pucér tündérek
táncolnak csókunk körül.
Napozik a nap. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| Szerelmed átfog, mint madarat a szárnya,
- s ha ökölbe szorít a küzdelem haragja,
befelé fordult... | Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a... | | Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj.
Nappal minden fonákjára kerül;
imádjanak, lengjen tömjén... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához... | Gyere
közel, közelebb,
még közelebb, kérlek, még, még,
egészen közel, tapadóan - egészen!
- Én... | A kő is elsírja magát
néha
a könny is megkövül
folyamatosan belehalunk
s mint mindig
egyedül. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Szomorú vasárnap száz fehér virággal
Vártalak, kedvesem, templomi imával
Álmokat kergetô vasárnap... | Majd álmaidban meg-meglátogatlak,
mint messzi vendég, kit senkise várt.
Ne hadd, hogy kinn az... | Én is írom énekem:
ha már szeretlek téged,
tedd könnyűvé énnekem
ezt a nehéz hűséget. | A szerelembe -mondják-
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér. | Óh mennyire szeretlek téged,
ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövő,... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| Amikor először találkoztunk,
még nem sejtettem,
holnap már szobát bérelünk
és szeretkezünk... | Szeress hát! röppen az óra, csak bús kaland jut,
szeress, míg itt vagyunk!
Ránk nem vár kikötő,... | Fájdalmat kínálsz és fájdalmat szánok,
Így múlnának el az ifjú talányok,
Ha nagy titkukat meg nem... | Mit nekem e rövid
Elmulandó élet?
Örökkévalóság!
Amit tőled kérek.
Kedvesem, szerelmem
Az élet... | Talán szeret. Megérzi lelkem,
ha lopva jő az alkonyat,
s a tág, nagy ég kék tűkörében
sápadva látja arcomat. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
