| Szomorú vasárnap száz fehér virággal
Vártalak, kedvesem, templomi imával
Álmokat kergetô vasárnap... | A szerelem minden bűn alól feloldoz. | Miattam arcodon gyász-szomorúság,
rajta öröm-lobogás tőlem tüzesül,
de éj s halálfélelem csak... | Ha romba dőlnek legszebb álmaid, reményeid el ne hagyjanak, mert sokszor a romok fölött a legszebb... | Most, bár szerelmünk már-már alig él,
s ravatalánál zokog a hüség
és utolsót lüktet a... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| Kell, hogy a dolgokat megbocsássuk,
így változhatunk boldoggá mérhetetlen,
s életünk során ha jön... | Örömmel, bánattal teljesen gondolatokba merülve aggódni,
kínok közt lebegni, majd égig... | | Mit bánom én, ha száz pokolnak
Szakad rám égő nyomora,
Föld elnyelhet, menny rám omolhat,
Le nem... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| A gyűlöletnek sohasem a gyűlölet, hanem a szeretet vet véget. | Az asszony csak akkor bocsát meg, ha nincs igaza. | A Napot adom neked, a csillagokat, hogy játssz velük. Egy pillanatra neked adom az örökkévalóságot,... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Akit szeretünk, felruházzuk azzal a hatalommal, hogy szenvedéseket okozzon nekünk. | A remény halála fogadalmakat szül. | A megbocsátás az az illat, amit az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt. | Nem érek többet nélküled a holdnál,
amely az égbolt éji útjain
csak a leszállt nap fényét veri vissza. | Az elszakadt szív könnyen összeforr,
S megint csak fáj, ha újra elszakasztjuk. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| Szeretni egy férfit, egy asszonyt annyi, mint egy tökéletlen lényt, egy beteget, egy gyengét, egy... | Amikor szeretnek bennünket a nők, mindent megbocsátanak nekünk, még vétkeinket is; amikor nem... | Nincs nehézség, melyet a szerelem le ne győzne. | Előbb felejtem el az életemet, mintsem téged elfelejtenélek. | Ma éjjel az emlékeddel
alszom vagy virrasztok,
hisz' megtörtént már párszor,
makacs fájdalommal... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
