| Szerelmemet halkan ringatta lelkem,
S e lágy bölcsőben vad szörnyet neveltem! | Azt mondják, hogy az ember egész életén végig egyetlen, elérhetetlen ábrándképet cipel magával, és... | Az embernek csak akkor lenne szabad meghalnia, ha egyedül van. Vagy ha gyűlöli a másikat. De nem... | Mindent akartunk s nem maradt
Faló csókjainkból egy falat,
Vágy, emlék, bánat, cél, okság,
Egy... | Hazajött
a kedves. Szemében hajnali csókunk
örömével s kora csillagokkal az ajka
között. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| A szerelemben történnek a legnagyobb hibák, és valamennyi közt a legnagyobb a túlzott bizalmasság. | Az arcodat már álmomban se látom;
a messzeség homálya elfedett,
de érezlek, ha szél borong a... | | Mért nem vagy itt? Mért nem vagy itt?
Kérdezgetem, mondogatom,
és magam azzal... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Állok itt most kiraboltan,
szerelemből száműzötten,
félig élve, félig holtan,
állok árván, megraboltan. | A szívet azért rejtette el az Isten, hogy a fájdalmát senki se lássa. | Halkan ha hozzád kopogok,
ne fordíts hátat, ne menj mással,
nyújtsd a kezed, és boldogságom
add... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Már rég nem egymást szerettük,
csak a szerelmet együtt;
veszteségünket, mely mint a belső... | Nézd, két szám vagyunk,
Itt állunk együtt, összeadva
Vagy kivonva, hisz a jel kettőnk... | Az ég ott fenn még csupa csillag;
ösvényünk itt lenn csupa illat;
és a boldogság... | El kell mennem tőled, mielőtt rám ragad rólad iszonyatos fegyelmed, amellyel magadat óvod meg... | Mindennapi örömöm voltál, és mégis eltűntél az idő
vadonjában. Szétfoszlottál a semmiben. Már nem... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| Hogyan mondjam el, hogy szeretlek igaz szerelemmel
úgy, mint király a koronáját, szegény a... | Ha nem tudlak magammal megajándékozni
fogadd magadba sóvár nemlétemet. | De nézz szemembe, majd az megfelel,
mért nem bir szájam, ajkam zengeni;
ha ezt sem érted, váljunk... | A házasságnak is tavasza van, melynek virága, a szerelem elhull. | Az embernek öregségére csak egy igazi társa marad: férjnek a felesége, feleségnek a férje. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
