| A szerelem az, amelyet adunk, nem az, melyet találunk. | Arra gondolunk legtöbbször, akit legjobban szeretnénk elfelejteni. | Tudom, hogy két kezem
nem part és nem erő:
maholnap aszu ág,
szélvert és remegő.
Mentésre... | Lehet, hogy valóban úgy igaz, ahogy a régiek tartják. Lehet, hogy a szív valóban egy darab száraz... | Szeretném, hogyha szeretnének, s lennék valakié, lennék valakié. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| Megcsókollak, te nekem adsz csókot, aztán elindulsz szótlanul, és magaddal viszed életem. | Csak az tudja, hogy mi a szerelem, aki remény nélkül szeret. | | Ahány kagyló hever a tenger homokjában, annyi fájdalom rejtőzik a szerelemben. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Szerelmet csak az ismert igazán, aki reménytelenül szeret. | Szívemmel szívtelenül többé sose játssz! | Ha szeretetre vágysz: szeretned kell! Ha társra vágysz, alkalmassá kell válnod a társulásra. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Hogyan nyithatnám fel szívemet összetörés nélkül? | Annyira megszoktam kettesben, hogy már-már úgy érzem: csak félig vagyok. | A szomorú titok az, hogy megtörténhet: párja mellett is halálosan egyedül élhet valaki. | Akkor elviselhetetlen valakinek a hiánya, amikor meletted ül és tudod, sosem lehet a tiéd. | Szeretnék könycsepp lenni, szemedben megszületni, lefolyni az arcodon, s meghalni az ajkadon! |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
