|
Te halvány hold bús világa!
Légy könnyeim bizonysága,
Melyeket e hegyoldalon
Hullattam sok esthajnalon.
Itt e tölgyek árnyékába,
E kősziklák oldalába,
Itten sírok én szüntelen,
Midőn senki nincsen jelen.
E hatodik est hajnala,
Hogy már Dámon itt nem vala,
Hogy nem láttam a hitetlent,
Hogy se nem írt, se nem izent.
Tán szegény megbetegedett,
Tán bánja, hogy megszeretett.
Tán nem jöhet a nyájától,
Félvén kegyetlen atyjától,
Dámon! Dámon! jőjj éjfélbe,
Ne hagyd szerelmedet félbe!
Megvárlak az éjszaka is,
Jőjj el, ha mind hajnalra is!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A bús legény
Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál...
» Mondd, Kedvesem, milyen a tenger?
Mondd, Kedvesem, milyen
milyen a tenger?
E...
» Azóta várlak
Mikor a hervadt falevél
Lehull, bágyadtan,...
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
» Megnyugvás
Maradj velem te csöndes szürkeség,
Te...
» A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora...
» Marihoz
Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom,...
» Vendég a szobámban
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
» Vársz-e?
Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet...
|
