|
Ott te, a vízen keresztül
fehér rózsáddal üzenve,
itt én, sötét színben égő
virágomat nyújtva szembe.
Az elválasztó folyóban
kettőnk sápadt árnya reszket,
árnyak, melyek egyesülni
hasztalanul igyekeznek.
Így állunk, a szél s a hullám
zúgásába fúl beszédünk,
nem tehetünk egyebet, mint
néma jeleket cserélünk.
Nesztelenül, mint kisértet,
sötét hattyú jelenik meg
partjaink közt, s felkavarja
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rosszaság óráján
Be sok virágot hozott ez a nyár!
Be illetetlen...
» Akit én csókolok
Akit én csókolok, elsápad,
Nem merem...
» A falu árvája
Selyem kendő, selyem kötény, selyem szoknya,
Nem...
» Emmihez
Fogadd el, édes Emmim,
Virágaim szebbikét:
Szer...
» A kék tenger partján
Ahol mások élnek, szeretnek,
Én eljöttem ide...
» Láttalak...
Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél,
Éppen...
» Borús ég
Mintha homlokodon őszi ború ülne,
S rejtelmes...
» Vallomás
Még mindig csak a lelkemet adtam oda.
Annyi sok...
|
