Oly meghatott és csöndes áhitattal
Vonulnak most bús vágyaim elébed,
Mint búcsujárók népe járul halkal
Imádni csodatévő, régi képet.
Zsúfolt, fáradt nép, enyhületre mennek,
Bús ajkukon nagyon csendes szavak,
Árván s tépetten térdeidhez mennek,
Van köztük vérző, lázas, béna, vak,
S letérdepelnek...
Ha egy-egy rím áhitatos csengője csenget.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amig a csókot megtaláltam Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
» Vágyódás Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd...
» Várás Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
» Megnyugvás Maradj velem te csöndes szürkeség,
Te...
|