|
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló karral, lángoló lábbal
rohantál az éjszakába, kigyújtva az eget,
gyalog és kocsikon, a találka helyére,
sokkal előbb, mint ő jöhetett volna.
Mégis jobb volt ott. Égni, egyedül is,
mint eleven fáklya. Ott valami érzett
belőle, igéret, az a jó jövendő,
mely majd eljön oda, s a semmiség, üresség,
minden, mi körülvett, az idegen világ is,
ő volt már. Ott volt már az ő távolléte.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Emberi közelségből
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők;...
» Minek szaladtok el...
Minek szaladtok el, ti szépek?
Te pillanat, te...
» Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» A szív
Nézted már a Szent-Anna tó vizét?
Milyen...
» A szerelem és koponya
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e...
|
