|
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló karral, lángoló lábbal
rohantál az éjszakába, kigyújtva az eget,
gyalog és kocsikon, a találka helyére,
sokkal előbb, mint ő jöhetett volna.
Mégis jobb volt ott. Égni, egyedül is,
mint eleven fáklya. Ott valami érzett
belőle, igéret, az a jó jövendő,
mely majd eljön oda, s a semmiség, üresség,
minden, mi körülvett, az idegen világ is,
ő volt már. Ott volt már az ő távolléte.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kocsizó
Ne gondolj mással, csak engem szeress,
Nevess...
» A virágnak...
A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak...
» Sorsunk
Szertebolygó árnyak vagyunk,
Mind, kik itt a...
» A szeretetről
Valakit, valamit szeretni kell.
Istent,...
» Mint egy virág, olyan vagy
Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép,...
|
