|
Fénylik a birs a tavaszban, a zúgó,
gyors patakok gyökerét megitatják,
s ott, hol a nimfa-sereg szűz kertje van,
újra virágzik a felragyogó pomagránát,
s búvik az új levelek hüvösében a kis fürt,
jár-kel az új venyigékben a bor már:
bennem a vágynak nyugovása, sem évszaka nincsen, időtlen;
mint ahogyan lobogó villámokkal a thrák
északi szél söpör át a vidéken,
Kypris is úgy tipor engem örökké,
néma közönnyel, olyan feketén, eszelősen,
egyre csak új szerelemre taszít gyermeki kortól,
és ma is úr a szivemben.
(Radnóti Miklós fordítása)
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Káprázat
Először a szem csókol, aztán a kezem,
mint...
» A hársfaágak csendes árnyán
A hársfaágak
csendes árnyán,
ahol kettőnknek...
» Szeretkezni...!
Szeretkezni szeretnék Veled!
Vadul suttogni...
» Az első este
Félmeztelen helyezkedett el
s összekulcsolta a...
» Kicsi lány még a kedvesem
Kicsi lány még a kedvesem,
kicsi lány még a...
» Te érdekelsz csak
Te érdekelsz csak: járásod, kisujjad;
Nézésed...
» Egyszerre lélegzetet vettem
Egyszerre lélegzetet vettem,
torkom hirtelen...
|
