|
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
óvja szerelmem, ki adta
s tenyerével megnyugtatta.
Bajocskáimat felejtem,
karddá nőtt bicskám elejtem -
sáppadsz, kiáltó virággal,
és ő dereng, csendes ággal.
Szavad: nem értem, de sürgés.
Szava: nem értem, de zengés.
Nagyon szerethet már engem,
megtür téged is szivemben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Között
A levegő nagy ruhaujjai.
A levegő, amin...
» Kuporogva
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol...
» Simogatás
Nincs szerelem
és vers sem
érik...
» Kérdezd: szeretlek-e?
Kérdezd: szeretlek-e? s megmondom én,...
» Az újj bor
Be jól esett, te kislyány,
Zsendült cseresznye...
» Tatjána levele Anyeginhez
Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond...
|
