|
Szemem a festőt játszotta, s szívem
Lapjára karcolta be arcodat;
Ott most testemmel én keretezem,
S a távlat remek művészre mutat,
Mert, hogy hová tett, azt is látni kell
A képpel együtt s a művészen át:
Keblemnek állított boltjába, mely
Szemeiddel ablakozta magát.
Már most, nézd, szemet hogy segít a szem:
Az enyém rajzolta meg másodat,
S a tiéd szívem ablaka, melyen,
Gyönyörködni, rád-rádmosolyg a nap.
De egy varázs nincs meg e bölcs szemekben;
Csak a láthatót festik, szívedet nem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Elloptam egy arcot valahonnan.
Honnan?......
» Vers
Oh ki kirkedhetnék jó szerentséjével
Annak...
» A bánat dalaiból
Mikor megláttalak, új életre keltem,
Kínos élet...
» A nyár szeretője
Szeretője vagyok a nyárnak
S dalolója az...
» Szerelem?
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni...
» Elbocsátó, szép üzenet
Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát...
» Felelet
Szekeres Katóka kedden, éjféltájba
Sír, zokog...
» Az őszi hold
Nézem a holdat.
A kihalt nyári táncteremben
Tav...
|
