|
Nyitott ajtajú börtönben járok
Elmenni hozzád mégsem mehetek
Köt a parancs s én gyáva lázadó
Csak állok, nézek s csendben szenvedek
Síró fekete fák közt mint terhes,
Fázom, remegek féltve magzatom
A gyötrő vágyat mely hozzád vezet
S a hosszú napi imát mormolom
Könnyes levelek érintik halkan
Zizzenő szóval sápadt fülemet
Sóhajtva súgják föld felé tartva
Az utunk innen máshová vezet
Megállás nincsen ródd a lépteket
A kerék egyszer akit elkapott
Addig csavarja el nem ereszti,
Míg a nedves föld reá nem hullott.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Valami nagy...
Valami nagy, mély szerelem hiányzik,
Valami...
» Léda ajkai között
Az ajkaid közt rejtőznék el,
De a szemeid reám...
» Városba érés
Elbúj a' nap, mindjárt fénnyével áldozik;...
» Útban a kedveshez
Híd, le ne törj; nagyon remegsz!
Szirt, rám ne...
» A levél
Hétfő. – Ez a nap elveszett:
Nem kaptam...
» Egy nap Tenélküled
Egy nap Tenélküled,
mint üres utca
mely...
» Hol vagy, édes rózsám? Nem hallod-e, hivlak...
Hol vagy, édes rózsám? Nem hallod-e, hivlak,
Fel...
» Szerelem
Mit busuljak e világon
Más miatt szüntelen?
Hog...
» Valakit várok.
Valakit várok. Valakit várok.
Rideg szobámnak...
|
